EN

Avantgarde

dokumentumfilm  |   színes  |   1993  |   100'

A filmben Heimer Jenő és Gönci Sándor, Kassák Lajos tanítványai és barátai emlékeznek mesterükre és a Munka kör történetére. Heimer Jenő irodalom iránt érdeklődő fiatalemberként kerestet fel angyalföldi lakásában Kassákot azzal a kívánsággal, hogy a verseit szeretné színpadon előadni. Az Eposz Wagner maszkjában c. vers interpretációját Kassák felesége, Simon Jolán segítségével dolgozta ki. Szólóprodukcióját a nagy sikerre való tekintettel rövidesen átvették a szavalókórusok. 1928-ban a Gutenberg Társaság munkásfiataljai kapcsolatba léptek Kassákkal: felkérték Simon Jolánt, hogy vállalja el szavalókórusuk vezetését. A szavalókórus, mint tömegszínpadi alkotás, megfelelt az avantgárd kollektivista törekvéseinek. A produkciókra való felkészüléssel párhuzamosan politikai és művészeti nevelőmunkát folytattak. Szocialista kultúresteken, munkásotthonokban léptek fel Kassák - és mások - verseivel. Olyan Kassák versek születtek kórus-előadásra, mint a Mesteremberek és a Bányászok hajnalban. A kórusmozgalom vezetői a Munka kör tagjaiból kerültek ki. A Munka kör összetett alkotó közösségébe tartozott Kró Lajos, Korniss Dezső, Vas István, a lap szerző-gárdájához Déry Tibor, Illyés Gyula, József Attila, Zelk Zoltán. A Munka sokoldalú, intenzív tevékenységének részét képezte a szociofotó mozgalom, amelynek egyik kezdeményezője Gönci Sándor volt. A Munka kör 1933-ig működött, 1945-ben Kassák nem vállalta az újraindítását. A Kassák-tanítványok egész életére kitörölhetetlen hatást gyakorolt a Mester szellemisége, következetes, meg nem alkuvó egyénisége. Heimer Jenő részleteket ad elő Kassák verseiből és Angyalföld című regényéből.(MNFA)

ALKOTÓK

Rendező: Antal István Operatőr: Gazsi Zoltán Forgatókönyvíró: Vágó: Kovács Mária Magdolna Gyártásvezető: Róta Mónika Munkatárs: Bugyi Rozália, Krizbai Zoltán, Rusznyák Sándor, Heimer Jenő, Gönci Sándor Riporter: Antal István Szereplő: Heimer Jenő, Gönci Sándor Gyártó: BBSA

A Balázs Béla Stúdió

A Balázs Béla Stúdió a magyar film megújításán dolgozó fiatal filmesek alulról jövő kezdeményezéseként jött létre 1959-ben. Az 56-os eseményeket követő kádári konszolidáció kultúrpolitikai támogatásával 1961-ben intézményesült.
A 70-es években a BBS már nem csak főiskolát végzett pályakezdő filmesek műhelye. Ebben az évtizedben a stúdió szenvedélyes elméleti viták terepe volt, ahol a kísérleti filmes, konceptualista irányzatoktól a társadalom megújítása, megváltoztatása iránt elkötelezett dokumentumfilmes megközelítésekig átfogó, progresszív műhelymunka folyt.
Az alapvetően avantgardista attitűddel szakítva, a 80-as években a BBS a korszakra jellemző „intézményesített struktúrán kívüliség” szabad szellemi tere volt, egyben a magyar videóművészet egyik jelentős műhelye, amely a demokratizálódási folyamat dokumentálásával jelentősen hozzájárult a magyarországi államszocializmus rendszerének leépítéséhez.
A 90-es évek kultúrpolitikai törekvései, megkérdőjelezve a BBS létjogosultságát, lassú sorvadásra ítélték a műhelyt. Utolsó produkcióját 2005-ben készítette, majd 2010-ben megszűnt.

A BBS Kutató Archívum

A BBS Kutató Archívum 2006-ban a Balázs Béla Stúdió Alapítvány, a Műcsarnok és a Magyar Nemzeti Filmarchívum együttműködésében jött létre. Az archívum célja a BBS filmjeinek és dokumentumainak minél szélesebb körben való megismertetése. A Műcsarnok könyvtárában őrzött elektronikus filmmásolatok és a BBS fennmaradt dokumentumai nem kölcsönözhetőek, hivatalos nyitva tartás idején a könyvtárban megtekinthetőek. A Műcsarnok Nonprofit Kft. fenntartója a Magyar Művészeti Akadémia.